Ezúttal kép nélkül.

Hazaérkezéskor a távolból keserves macskanyávogást sodort a szél. Egyből rohantam megnézni, hogy már megint melyik macska került bajba a hét közül. A szomszédban van egy lezárt, időrágta kerekes kút, onnan jött a nyervogás. Rohanás átöltözni, fűrész, fejsze, vállról indítható rakéta felkap, kutat nekiálltam szétbombázni. A macsekból csak a két szeme látszott, kábé 10 méter mélységben. A kút betongyűrűs, ebből bizony nem tud feljönni, havsak nincs neki szárnya. Rohanás a szomszédokhoz, majd megerősödve velük ismét kútbontás. Kaskára kötélkötés, kaskába csibecsont, kaska leereszt. Macska totál stresszben, ő ilyenkor nem bír enni, a közelébe se megy. Nosza, trappolás hosszú létráért, ránézésre leér a kút aljáig. Létra kihúzva, a kút teteje + a fa felette útban van. Fűrész elő, ág levág, kúttető bontás folyamatban. Két-három palacserép lezuhan a kútba, ilyenkor csöndes imádkozás, hogy a macskának ne legyen baja. Létra végre lekerült nagy nehezen, 2-3 méterre van lent a kútkáva alatt. Nincs mese, le kell mászni. Kötélkötés a derékra, a szomszédok lassan leengednek, létra elérve. Fejlámpa felrak, mászás a gödör aljáig. Szegény fekete Blackie macska totál besokkolva ott nyöszörög, alig lehet megfogni, annyira parázik. A kútláncon jön utánam a macskaszállító doboz, kis küszködés után macska betuszkolva, felhúzva. Kiérve a szabadba eszét vesztve elszáguld. Nagy nehezen én is kimászom, szomszédi segítség megköszönve. A kutat további macskabehullásra számítva lefedtem, a napi jócselekedet is megvolt.

A macsekot azóta is várom, hogy hazajöjjön.